A N-s méretarányú terepasztalon vannak ház és épület és vasútállomás „Marx-Engels-Platz”. Mindenhol apró kis motívumok találhatóak, melyeket csak hosszas szemlélődés után lehet felfedezni. A síneken regionális vonatok és villamosok közlekednek. Kelet-Berlin megnevezés alatt Németország fővárosának egykori szovjet megszállási szektorába eső területeit értjük. A hidegháború idején Kelet-Berlin a szocialista Német Demokratikus Köztársaság (NDK) fővárosa volt.
Kelet-Berlint a szocialista országok hivatalos szóhasználatban „Demokratikus Berlin” néven emlegették. A berlini fal felépítése után az NDK-ban a „Berlin, az NDK fővárosa” megnevezés vált hivatalossá. Nyugat-Németországban a Nyugat-Berlintől való megkülönböztetés végett a Kelet-Berlin megnevezést használták. 1990-ben Kelet-Berlin egyesült Nyugat-Berlinnel. A „Deutsche Reichsbahn” a Német Demokratikus Köztársaság államvasútja volt. 1949-ben alakult és 1994. január 1-én szűnt meg. Jogutódja a „Deutsche Bahn”.
A „Deutsche Reichsbahn” személyszállító vonatait jóval nagyobb arányban vették igénybe az állampolgárok, mint a szomszédos Nyugat-Németországban. Ez elsősorban az olcsó jegyáraknak és a magánautók alacsony számának volt köszönhető. A vonatok lassúak és elavultak voltak, kevés volt a villamosított vasútvonal és a korszerű villamosmozdony. A dízelmozdonyok nagy része a Szovjetunióból érkezett. A két Németország újraegyesítése után még sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egykori két ország vasútja hasonló szintre kerüljön.
